Körösszegi vár

IV. László király tragikus vége

Az utolsó Árpád-házi királyok alatt (1270-1301)

IV. László király uralkodásának utolsó éveit a teljes politikai elszigeteltség és a belső rend felbomlása jellemezte. Ellenségei, élükön a hatalmaskodó bárókkal, folyamatosan rágalmazták őt a pápai udvarban, azt állítva, hogy az uralkodó elfordult a kereszténységtől, és pogány módra, kun társaságában él. Bár a Szentszék eleinte kételkedett ezekben a hírekben, IV. Miklós pápa végül hitelt adott a vádaknak, és 1290 tavaszán keresztes hadjáratot hirdetett a király ellen, hogy a trónra a nápolyi Martell Károlyt ültesse. A magyar birodalom ekkorra már a polgárháború martalékává vált, és olyan hatalmas urak, mint a Borsa-nembeli Lóránd erdélyi vajda, nyíltan megtagadták az engedelmességet. ^{Ref, 352. old.}

A király 1289 végén a kunok közé menekült védelemért. December 25-én utolsó felhívást intézett híveihez, a köznemességhez és a hűséges kunokhoz, hogy gyülekezzenek körösszegi táborában. László bízott abban, hogy ezen a vidéken új haderőt gyűjthet az urak ellen, ám az árulás éppen a legszűkebb környezetében érte. A lázadó Lóránd vajda testvére, a körösszegi vár ura, Kopasz Jakab titokban felbérelte László bizalmas kun katonáit az uralkodó meggyilkolására. ^{Ref, 352–353. old.}

1290. július 10-én éjjel az orgyilkosok váratlanul rontottak be a király sátrába, és kioltották a 28 éves ifjú életét. A körösszegi vár oldalán mindmáig emléktábla őrzi a tragédia emlékét. László halála mély fájdalmat keltett a nép körében, és még az urak egy részében is megszólalt a lelkiismeret, akik végül összefogdosták és kivégezték a gyilkosokat. Bár a későbbi krónikások gyakran sötét színekkel festették le alakját, IV. László szívén viselte az ország sorsát, törekedett a központi hatalom megerősítésére a köznemesség támogatásával, és ő volt az első király, aki az összes vármegyét országos gyűlésre hívta össze. László halála egyben egy korszak végét is jelentette, hiszen vele az Árpádok büszke törzse a férfiágon való kihalás szélére sodródott. ^{Ref, 353–354. old.}

Az ország egyesítése és a belső rend helyreállítása

I. Károly király uralkodása (1301-1342)

Az 1311-ben kirobbant nyílt küzdelemben Csák Máté magyar főúr és szövetségesei gátlástalanul pusztították az országot, még Visegrádot és a királyi udvar környezetét is megtámadva, az Aba Amadé fiai pedig felrúgták a királlyal kötött korábbi megállapodást, és feldúlták Sárospatakot, kifosztva a királyi várat és a környékbeli egyházi javakat. Károly király 1312 tavaszán személyesen indult hadba az Abák ellen. A döntő ütközetre 1312. június 15-én, Kassa közelében, a Rozgony melletti Hernád-völgyben került sor. A középkor egyik legvéresebb és legelkeseredettebb csatájában a királyi sereg a polgárok és nemesek hősies támogatásával megsemmisítő vereséget mért a lázadókra. ^{Ref, 416. old.}

Károly a diadal után azonnal helyreállította a királyi tekintélyt Abaúj, Zemplén és Sáros vármegyékben, visszavéve a bitorlóktól az elragadott királyi birtokokat és jövedelmeket. E győzelem nemcsak az északkeleti országrész felszabadítását jelentette, hanem lélektani fordulópontot is hozott: bebizonyította, hogy a király a nép támogatásával képes legyőzni a leghatalmasabb bárókat is, megnyitva ezzel az utat a magyar birodalom egységének teljes helyreállítása előtt. ^{Ref, 416. old.}

A Felvidék mellett a Dunántúlon és a Tiszántúlon is elhúzódó küzdelmeket kellett vívni a belső rend helyreállításáért. A Dunántúlon a Kőszegiek Ausztriára támaszkodva robbantottak ki felkelést, amelynek leverése több mint tíz évig tartott. A királyi sereg végül 1327-re kényszerítette Kőszegi Jánost várainak átadására és a királyi hatalom elismerésére. ^{Ref, 417. old.}

Közben a Tiszántúlon, Kán László erdélyi vajda biztatására, újabb veszedelmes lázadás tört ki a volt nádor, Borsa Kopasz Jakab vezetésével. A Borsa nemzetség Körösszeg, Adorján és Sólyomkő várára támaszkodva el akarta mozdítani Károlyt a trónról, hogy helyére egy lengyel-halicsi herceget ültessen. Károly király 1317-ben Debrecen közelében döntő vereséget mért a lázadókra. A királyi csapatok ezután gyors egymásutánban vették be Adorján és Sólyomkő várát, magát Borsa Kopasz Jakabot pedig elfogták. Az uralkodó nem végeztette ki a lázadó főurat, de teljes vagyonelkobzással sújtotta, amivel az egykor hatalmas Borsa nemzetség végleg elveszítette politikai erejét. ^{Ref, 417. old.}

A tiszántúli és dunántúli felkelések leverésével párhuzamosan I. Károlynak Erdélyben is le kellett számolnia az önálló hatalmat kiépítő Kán László vajdával. Az ellene indított küzdelem hosszú és véres háborúvá terebélyesedett, amely egészen 1329-ig elhúzódott. A harcok folyamán maga Kán László meghalt, fiai pedig a csatatéren estek el, vagy Rácországba menekültek, így a vajda nemzetségének hatalma végleg összeomlott. Ezzel a győzelemmel I. Károly király Erdélyt is teljes egészében alávetette a központi hatalomnak, ezáltal megteremtve a magyar birodalom egységét. ^{Ref, 418. old.}