Élete
Kálmán király uralkodása végét súlyos családi viszályok mérgezték meg. Második felesége, Eufémia hűtlennek bizonyult, és szégyent hozott a királyi családra, ezért 1113-ban Kálmán hazaküldte. Nemsokára fiút szült, Boriszt, akit Kálmán király nem ismert el törvényes örökösének. E gyászos családi viszály mindinkább megmérgezte a király életét, akinek egészsége egyre romlott. Attól tartott, hogy öccse, Álmos meg fogja fosztani István herceget, első házasságából született fiát a tróntól. Ezért 1115-ben megvakíttatta öccsét, Álmost és annak gyermekét, a kis Béla herceget. Ref, 199-200. old.
Kálmán király, a nagy műveltségű uralkodó 1116. február 3-án fejezte be dicsőséges pályáját, amely a magyar birodalmat és nemzetet hatalmas léptekkel vitte előre az anyagi jólét, és a külső tekintély útjain. Ref, 200. old.
II. István király mindössze tizenöt éves volt, amikor apja, Kálmán király halála után követte őt a trónon. Bár már nem számított gyereknek, még nem volt elég érett ahhoz, hogy felelősségteljesen irányítsa az országot. Bátor és katonás alkat volt, de túlzottan élvezte az élet örömeit, ami hamar kikezdte egészségét és lelki egyensúlyát. Ref, 201. old.
Ez időben a megvakított Álmos hercegnek sikerült Bizáncba menekülnie, fiát, a szintén vak Béla herceget pedig a pécsváradi monostorban rejtették el a király elől. Ref, 201. old.
A szomszédos hatalmak igyekeztek kihasználni, hogy az erőskezű Kálmán helyét egy ifjú vette át. Velence rögtön elfoglalta a dalmát városokat és szigeteket, ám II. István 1117-ben ellentámadást indított. Hadai Záránál legyőzték a velenceieket, a harcban a dózse is életét vesztette. István mégis kénytelen volt öt évre fegyverszünetet kötnie, mégpedig úgy, hogy Velence megtartotta a hódításait. De amint ez lejárt, 1124-ben István újraindította a háborút, és a dalmát városok, Zára kivételével önként visszatértek a kereskedelmi érdekeiknek inkább megfelelő magyar fennhatóság alá. Velence azonban hamarosan ismét visszafoglalta a tengerpartot, mivel a magyar király figyelmét egy újabb, veszélyesebb ellenség kötötte le, aki nem más, mint a görög császár volt. Ref, 202-203. old.
Komnénosz II. János császár 1117-ben került a trónra, I. László király unokája, illetve Piroska magyar hercegnő fia volt. A Komnénosz-dinasztia uralkodása alatt Bizánc ismét Európa vezető nagyhatalmává vált, amely Kisázsiában, a Balkánon, és olasz földön is hódított meg területeket. Irodalma, művészete és ipara virágzott; katonai, pénzügyi és jogi intézményei példaértékűek voltak. Kereskedelme az akkor ismert három földrész mindegyikére kiterjedt. Bizáncban voltak Európa legnagyobb rabszolgavásárai, és a keleti árucserének, az indiai és kínai kereskedelemnek legfőbb közvetítője volt. Ref, 203. old.
János császár tele kincstárral és kiváló hadsereggel látott neki világuralmi tervei megvalósításához, amelyek közvetlen veszélyt jelentettek Magyarország önállóságára nézve. A bizánci udvar szívesen fogadta Álmos herceget, akit erőszakkal akartak visszahelyezni a magyar trónra. Ref, 203-204. old.
A bizánci birodalom és Magyarország közötti feszültség 1127-ben nyílt háborúba torkollott, amikor István támadólag lépett fel, betört a birodalomba, és elfoglalt két fontos végvárat, Bolgárfehérvárt és Barancsot. Ezután egészen Filippopolig, a mai Plovdivig vezette seregét, ahonnan gazdag zsákmánnyal tértek haza. Válaszul János császár a következő évben, 1128-ban hatalmas vízi és suzárazföldi haderővel indult Magyarország ellen, és nemcsak mindent visszafoglalt, hanem megszállta Zimonyt és a Szerémséget. Sikertét annak köszönhette, hogy a király súlyosan megbetegedett, és bár a magyar hadvezérek vitézül harcoltak, a Duna vonalán súlyos vereséget szenvedtek. 1129-ben azonban, István felgyógyulása után cseh segítséggel visszafoglalta a területeket és várakat, Barancs várát pedig földig rombolta. A háborút végül békekötés zárta le, miután Álmos herceg 1127 őszén elhunyt. Ref, 204-205. old.
II. István király a bizánci hadjáratról olyan betegen tért haza, hogy biztosra vették halálát. Mivel nem született gyermeke, a király nővére, Zsófia hercegnő saját fiát, Sault szerette volna a tróna ültetni, míg más főurak a saját uralmukról álmodoztak. Ekkor tudta meg István, hogy apja, Kálmán király által megvakított unokaöccse, Béla herceg életben van. Az ifjút a dömösi zárdában rejtegették hűséges hívei, Pál püspök és Ottmár ispán. Erre István azonnal magához vette, és hivatalosan is trónörökösévé nyilvánította unokaöccsét. Ref, 205. old.
A király tudta, hogy utódját Bizánc felől fenyegeti majd a legnagyobb veszély, ezért Bélát 1130-ban összeházasította Uros rác főzsupán lányával, a bátor és határozott Ilonával. Ref, 205. old. II. István magyar király, aki a világhatalmú Bizánc első támadását a magyar királyság ellen erős kézzel visszaverte, 1131. március 1-jén Egerben fejezte be rövid és dicső életét. Nagyváradon temették el, ahol a premontrei szerzetesrendnek monostort építtetett. Ref, 8 old.
II. István király halála után, 1131 áprilisában II. Bélát királlyá koronázták. Testi fogyatkozása miatt az uralkodás terhei feleségére hárultak, aki rendkívül gyorsan illeszkedett be új hazájába, és erélyesen vette kézbe az államügyek intézését. Bár a király csendes, szerény ember maradt, aki örömét a családban és gyermekeiben lelte, házasságuk történelmi jelentőségű volt: ők mentették meg az Árpád-házat a kihalástól, és tőlük származtak a dinasztia későbbi uralkodói. Ref, 205-206. old.
II. Béla váratlan trónralépése riadalmat keltett mindazok körében, akiknek részük volt az ő és apja megvakításában és az uralkodásból való kirekesztésükben, vagy az elkobzott vagyonukból részesültek. Figyelmük Borisz, Kálmán király elűzött feleségének fia felé fordult. Borisz, a 17 éves, daliás ifjú nyomban Konstantinápolyba sietett, hogy Piroska császárnét, I. László magyar király lányát, és rajta keresztül II. János császárt megnyerje ügyének. A császár pénzzel támogatta, ő pedig a lengyelek és rutének közé sietett, ahol mint Bizánc pártfogoltjának, hamar akadtak támogatói. A magyar udvar a veszély hírére hadba szólította a vármegyéket. Az elkeseredés az idegen trónkövetelő és rendbontó ellen olyan általános volt, hogy az összeesküvők nem merték nyíltan vállalni a felkelést, hanem megjelentek a király táborában, talán azzal az elhatározással, hogy csata közben fognak a király ellen fordulni. Azonban terveik kitudódtak, és a királyi pár parancsára az Ung vármegyei Aradon 68 ispánt és előkelőt mészároltak le. Csak keveseknek sikerült Boriszhoz csatlakozniuk, aki lengyel segédcsapataival együtt 1132 július 22-én Abaúj vármegyében teljes vereséget szenvedett, majd futva menekült vissza lengyel földre. Ref, 206–207. old.
Ezután a királyi pár elkezdte visszafoglalni Velencétől a dalmát tengermelléket, és 1136-ban Spalató újra birtokába került. A magyar seregek szerb összeköttetéseik révén a Bosznia északkeleti részén levő Sprecse völgyét is elfoglalták, ahol a Sónak nevezett sóbánya található. Majd a Dinári-Alpok egyik völgyét, Rámát is a birodalomhoz csatolták, amely után a király 1138 körül felvette a Ráma királya címet. A korszak békéje és az erélyes kormányzás látványos jólétet hozott; amikor 1139-ben a bambergi püspök követei az udvarba látogattak, elcsodálkoztak a magyar föld termékenységén és a királyi asztal bőségén. Ref, 207-208. old.
II. Béla és Ilona boldog házasságából négy fiú, Géza, László, István és Álmos, valamint egy lány, Zsófia született. Mivel Bizánc felől állandó veszély fenyegette a magyar birodalmat, a királyi pár a német császárral kereste a minél szorosabb szövetséget. Így 1139-ben egyetlen lányukat Konrád császár egyetlen fiával, Henrik herceggel jegyezték el, majd az ifjú Zsófiát gazdag hozmánnyal a német udvarba küldték nevelkedni. Ref, 208. old.
II. Béla magyar király 1141-es halálával a trón alig tizenegy éves fiára, Gézára szállt. Mivel még gyermek volt, a kormányzást anyjával, Ilona királynével és annak öccsével, Belos bánnal együtt gyakorolta. Hozzáértéssel és nagy hűséggel vezették a birodalmat a belső béke és a gazdasági fejlődés útján. II. Géza eszes, vitéz ifjúvá cseperedett, ami a francia királynak címzett, 1161-ben írt szavaiból is kitűnik: Én csak az Istentől félek, de embertől nem. Ref, 208. old.
Géza is igyekezett barátságot ápolni a német császárral, de a várakozások, amelyek húga, Zsófia hercegnő eljegyzéséhez fűződtek, nem teljesültek. A német politikai tervekbe nem illet többé ez a házasság, és a kislánnyal a németek méltatlanul, szinte szolgálóként bántak. Zsófia 1146-ban az admonti kolostorba menekült, és bár bátyja, Géza új férjet keresett számára, ő inkább az apácai fátyolt választotta, és haláláig a zárdában maradt. Egykori hegyese, VI. Henrik a házasságuk meghiúsításával szabad kezet akart maga számára Magyarország felé biztosítani, mivel a kóbor Borisz herceg lehetőséget kínált régi, hódító tervei megvalósításához. Amikor a trónkövetelő Borisz herceg lengyel földről Németországba menekült, ott szívesen fogadták, sőt támogatták egy csapat német zsoldos felfogadásában, akik segítségével 1146-ban Pozsony várát rajtaütéssel elfoglalta. Géza azonban villámgyorsan visszafoglalta a várat, majd a Lajta mentén vívott csatában döntő győzelmet aratott a németek felett. Ref, 208–210. old.
1147-ben hatalmas keresztes hadak vonultak át az országon; míg a németekkel feszült maradt a viszony, VII. Lajos francia király barátként érkezett. Amikor kiderült, hogy a francia táborban ott rejtőzik Borisz, a francia uralkodó diplomatikusan magával vitte őt Bizáncba, így mentesítve a magyar udvart a további veszélytől. Ref, 210. old.
