Álmos magyar herceg

Bizánccal és Velencével szemben, Horvátország mindinkább a magyar királynál keresett oltalmat, annál is inkább, hogy Zolomér horvát király neje, Ilona a László nővére volt. Amikor Zolomér fiúörökös nélkül halt meg, Ilona és a horvát urak, amelyek a római egyház felé hajlottak egyenesen arra kérték Lászlót, hogy vegye birtokba az országot. 1091-ben László hatalmas sereg élén vonult be Horvátországba. Erős ellenállásba ütközött, mivel a görög egyháznak sok híve volt a köznép között. Heves harcok után meghódította az ország nagy részét és a tengermelléket. Az új birtok kormányzását az alig 20 éves unokaöccsére, Álmosra bízta. ^{Ref, 143. old.}

I. László királynak csak két lánya maradt. Az egyiket Jároszló rutén herceghez adta feleségül, Piroska hercegnő pedig még gyermek volt apja halálakor. Az uralkodó családnak ekkor csak két férfitagja élt, I. Géza király fiai, Kálmán és Álmos. László Álmost szánta trónörökösnek, akit e hivatásnak megfelelő nevelésben részesített, Kálmánt pedig a papi pályára állította, és zárdába küldte. Azonban olyan hirtelen halt meg, hogy erről nem tudott hivatalosan rendelkezni, így halála után, a szokásnak megfelelően az idősebbik testvér, Kálmán herceg került a trónra. Kálmán a zárdában olyan műveltségre tett szert, amelynek híre csakhamar elterjedt nyugaton, ahol a magyar királyt kora legnagyobb tudománnyal rendelkező katólikus uralkodójaként ünnepelték. Tudott írni-olvasni, és előszeretettel foglalkozott az egyházi és világi joggal. ^{Ref, 181-182. old.}

1097-ben Kálmán feleségül vette Felíciát, a normann Roger, szicíliai és calabriai herceg lányát. Roger herceg előkelő részt vállalt abban a világrendítő tusában, amely évtizedek óta folyt a római pápa és a német-római császár között. Azáltal, hogy Kálmán király az ő lányát választotta feleségül, ország-világ előtt nyilvánvalóvá tette, hogy Magyarország külpolitikája megváltozott: felbontotta a német szövetséget, és a szentszék köré csoportosuló államok közé lépett. Ezzel természetesen magára haragította a császárt, aki támaszt és szövetségest talált Álmos hercegben. ^{Ref, 184. old.}

1098-ban Álmos fegyvert fogott bátyja ellen A két testvér hadai Várkonynál találkoztak, azonban Álmos az utolsó pillanatban visszariadt a harctól, és kegyelmét kért bátyjától. 1105 nyarán Németországba futott, hogy fegyveres segítséget kérjen a császártól, azonban a császár nem tudott segíteni, így Álmos újra bűnbocsánatért könyörgött Kálmánnál. Nemsokára lengyel földre szökött, ahol zsoldoshadat gyűjtött, akikkel betört az országba. Kálmán készenlétben várta, így a trónkövetelőnek újra kegyelmet kellett koldulnia. Kálmán mindannyiszor szívélyesen megbocsájtotta hűtlenségét. ^{Ref, 185. old.}

1108-ban Álmos újra Németországba szökött, ekkor azonban már V. Henrik ült a császári trónon, nagyratörő, kőszívű ifjú, aki saját apjával is embertelenül bánt. Nagyapja, III. Henrik hódító politikájának folytatásáról ábrándozva, készségesen megragadta az alkalmat, hogy Álmos segítségével Magyarországot megtámadja. A hódítások, amelyeket időközben Kálmán az Adriai-tenger vidékén tett is szemet szúrtak a császárnak. Így 1108-ban Henrik hatalmas haddal kísérte haza Álmost, de csak Pozsonyig jutott, majd sietett békét kötni a királlyal, aki immár negyed ízben bocsájtott meg Álmosnak. ^{Ref, 185. old.}

Kálmán király mivelhogy a nyugati császárral ellenséges viszonyban állt, a keleti császárral igyekezett barátságot ápolni. A két udvar jó viszonyát 1104-ben házasság pecsételte meg. I. László király árváját, Piroska hercegnőt 16 éves korában Kálmán feleségül adta Komnénosz Elek császár legidősebb fiához és trónja örököséhez, Jánoshoz. E házasságot a magyar politika sikerének tekintették. A két udvar belső viszonya megkönnyítette Kálmánnak, hogy országa déli határait messzire kiterjessze, illetve hogy Horvátországot visszafoglalja, amely talán Álmos herceg hibájából, talán más oknál fogva időközben elveszett. Kálmán Magyarország határait a tengerig akarta kiterjeszteni. 1102-ben Zára, majd nemsokára Trau, Spalató (Split), a szigetek és az egész tengermellék a Cetináig a magyar király birtokában voltak. ^{Ref, 186-187. old.}

Kálmán király uralkodása végét súlyos családi viszályok mérgezték meg. Második felesége, Eufémia hűtlennek bizonyult, és szégyent hozott a királyi családra, ezért 1113-ban Kálmán hazaküldte. Nemsokára fiút szült, Boriszt, akit Kálmán király nem ismert el törvényes örökösének. E gyászos családi viszály mindinkább megmérgezte a király életét, akinek egészsége egyre romlott. Attól tartott, hogy öccse, Álmos meg fogja fosztani István herceget, első házasságából született fiát a tróntól. Ezért 1115-ben megvakíttatta öccsét, Álmost és annak gyermekét, a kis Béla herceget. ^{Ref, 199-200. old.}

Kálmán király, a nagy műveltségű uralkodó 1116. február 3-án fejezte be dicsőséges pályáját, amely a magyar birodalmat és nemzetet hatalmas léptekkel vitte előre az anyagi jólét, és a külső tekintély útjain. ^{Ref, 200. old.}

II. István király mindössze tizenöt éves volt, amikor apja, Kálmán király halála után követte őt a trónon. Bár már nem számított gyereknek, még nem volt elég érett ahhoz, hogy felelősségteljesen irányítsa az országot. Bátor és katonás alkat volt, de túlzottan élvezte az élet örömeit, ami hamar kikezdte egészségét és lelki egyensúlyát. ^{Ref, 201. old.}

Ez időben a megvakított Álmos hercegnek sikerült Bizáncba menekülnie, fiát, a szintén vak Béla herceget pedig a pécsváradi monostorban rejtették el a király elől. ^{Ref, 201. old.}

A szomszédos hatalmak igyekeztek kihasználni, hogy az erőskezű Kálmán helyét egy ifjú vette át. Velence rögtön elfoglalta a dalmát városokat és szigeteket, ám II. István 1117-ben ellentámadást indított. Hadai Záránál legyőzték a velenceieket, a harcban a dózse is életét vesztette. István mégis kénytelen volt öt évre fegyverszünetet kötnie, mégpedig úgy, hogy Velence megtartotta a hódításait. De amint ez lejárt, 1124-ben István újraindította a háborút, és a dalmát városok, Zára kivételével önként visszatértek a kereskedelmi érdekeiknek inkább megfelelő magyar fennhatóság alá. Velence azonban hamarosan ismét visszafoglalta a tengerpartot, mivel a magyar király figyelmét egy újabb, veszélyesebb ellenség kötötte le, aki nem más, mint a görög császár volt. ^{Ref, 202-203. old.}

Komnénosz II. János császár 1117-ben került a trónra, I. László király unokája, illetve Piroska magyar hercegnő fia volt. A Komnénosz-dinasztia uralkodása alatt Bizánc ismét Európa vezető nagyhatalmává vált, amely Kisázsiában, a Balkánon, és olasz földön is hódított meg területeket. Irodalma, művészete és ipara virágzott; katonai, pénzügyi és jogi intézményei példaértékűek voltak. Kereskedelme az akkor ismert három földrész mindegyikére kiterjedt. Bizáncban voltak Európa legnagyobb rabszolgavásárai, és a keleti árucserének, az indiai és kínai kereskedelemnek legfőbb közvetítője volt. ^{Ref, 203. old.}

János császár tele kincstárral és kiváló hadsereggel látott neki világuralmi tervei megvalósításához, amelyek közvetlen veszélyt jelentettek Magyarország önállóságára nézve. A bizánci udvar szívesen fogadta Álmos herceget, akit erőszakkal akartak visszahelyezni a magyar trónra. ^{Ref, 203-204. old.}

A bizánci birodalom és Magyarország közötti feszültség 1127-ben nyílt háborúba torkollott, amikor István támadólag lépett fel, betört a birodalomba, és elfoglalt két fontos végvárat, Bolgárfehérvárt és Barancsot. Ezután egészen Filippopolig, a mai Plovdivig vezette seregét, ahonnan gazdag zsákmánnyal tértek haza. Válaszul János császár a következő évben, 1128-ban hatalmas vízi és suzárazföldi haderővel indult Magyarország ellen, és nemcsak mindent visszafoglalt, hanem megszállta Zimonyt és a Szerémséget. Sikertét annak köszönhette, hogy a király súlyosan megbetegedett, és bár a magyar hadvezérek vitézül harcoltak, a Duna vonalán súlyos vereséget szenvedtek. 1129-ben azonban, István felgyógyulása után cseh segítséggel visszafoglalta a területeket és várakat, Barancs várát pedig földig rombolta. A háborút végül békekötés zárta le, miután Álmos herceg 1127 őszén elhunyt. ^{Ref, 204-205. old.}