Attila hun király

A barbár világ zűrzavarába a hunok hoztak először némi rendet és egységes uralmat. A hunok az ural-altaji népcsalád keleti ágából szakadtak ki; Ázsiából, a Volga vidékéről származhattak. Kitűnően ülték meg a lovat és mesterien kezelték a nyilat. 433-ban Attila, Mundzuk fia, hun király vaskézzel ragadta meg a kormány gyeplőit, kizárta az uralomból öccsét, Budát és többi testvérét és a töméntelen európai és ázsiai nép egyedüli, korlátlan ura lett. Töméntelen germán és szarmata nép csatlakozott a hunokhoz. A gótok nyugati törzse elmenekült ugyan előlük, ellenben a keleti törzs velük maradt. Meghódolt Attilának az összes nép, mely a Kaspi-tengertől a Rajnáig, az Alsó-Dunától a Keleti-tengerig levő végtelen területeken laktak. Ebből a vallásra, eredetre, nyelvre, hadi- és államszervezetre nagyon különböző elemekből egy nagy, szövetséges birodalmat épített. Az ő országa volt a barbárok világa, a keleti és nyugati római birodalmaktól különálló világ, melyet Attila katonai és politikai lángelméje velük egyrangúvá igyekezett tenni. Bármilyen sok népet egyesített birodalmában, hatalmának alapja a hun nép volt, és uralma központját a Duna-Tisza rónáira helyezte. A mai magyar földön nagy fővárost és abban fényes palotákat építtetett, ahol világhatalmi státuszához méltóan rendezte be udvartartását. Korabeli leírások tartják fenn annak a keleti fényben úszó életnek emlékét, mely Attila udvarában folyt. ^{Ref, 12-13. old.}

451-ben a végtelen katonai erővel, mely kezében összpontosult, Attila, hun király megtámadta a nyugati császárságot. Hadaival a Duna mellől betört Galliába és a catalaunumi (Chalons-sur-Marne) mezőn Aetiussal, a császári hadak fővezérével napokig harcolt. A nyugati császárság ereje még nem apadt ki teljesen, és bár legyőzni nem tudta, ellenállni képes volt a barbárok ostromának. A véres, öldöklő csata eldöntetlen maradt. ^{Ref, 13. old.}

452-ben Attila király Itáliában bevette és végképp elpusztította az erős Aquileját, melynek megmaradt lakói a szomszéd partvidék népével, az Adriai-tenger szigeteire menekültek. Ott új telepet alapítottak, amely a századok folyamán Velence városává fejlődött. Attila Róma ellen indult, melynek császárja Leó pápa vezetése alatt fényes követséget küldött táborába, hogy békét esdjen tőle. A római követség július 6-án Mantua közelében tisztelgett a hun királynál, aki évi adófizetés fejében lemondott a további harcról és hazatért. ^{Ref, 13. old.}

453-ban Attila, hun király feleségül vette Ildikót, talán a mondák burgundi királyleányát. Attila még a nász éjjelén meghalt; a hagyomány szerint hármas, arany-, ezüst- és vaskoporsóba zárták holttestét, és éjnek idején, titokban temették el egy folyam medrébe. Halála után hamarosan felbomlott a birodalom. Szövetségesei, a germánok fegyvert fogtak utódai ellen. Pannóniában, a Netád vizénél a hunok vereséget szenvedtek. Az Alsó-Duna és a Deneper vidékére húzódtak vissza, ahol elmerültek a többi rokon törzs özönében. Helyüket germán népek, szarmaták és szlávok vették át. Az egykori Dáciából Gepidia lett, Pannóniát a keleti gótok, a mai Kelet-Magyarországot a herulok vették birtokba, folyamatosan harcolva egymással. ^{Ref, 13-14. old.}

A magyar uralkodó megkeresztelkedése

975-ben Géza fejedelem és az Árpádok egész családja megkeresztelkedett. Neje, Sarolt már keresztény volt, mivel apja 948 körül felvette a kereszténységet. A fejedelmi család példáját tömegesen követték a törzsfőnökök, az udvari tisztek, a fejedelmi haderő vezetői és katonái. ^{Ref, 62-63. old.}

A magyar uralkodói család megtérése világtörténelmi esemény volt. A nyugati országok ünnepelték, hogy az a nép, amely három nemzedéken át a kereszténység réme, ostora, templomok fosztogatója és zárdák pusztítója volt, most belépett a keresztény közösségbe, mivel Géza megtérését a külföld a teljes magyarság megkeresztelkedésével azonosította. A költői képzelőerő Géza megtérését átvitte a múlt mondai világába, és Attila hun király megtérésévé alakította, akinek ragyogó emléke még élt a germán népek között. Valószínűleg Pilgrim püspök íratta össze azokat a népénekeket, amelyek alapján később a Nibelungen-ének utolsó része, a Panasz (Klage) készült, s mely Géza megkeresztelkedése mintájára rajzolja meg Attila megtérését. A kép, melyet az ének Attila udvaráról nyújt, lényegében Géza udvarának a mása, ahol keresztények és pogányok szívélyesen érintkeznek, a királyné meg ügyesen és következetesen fáradozik férje megtérítésén. ^{Ref, 63. old.}