Történelme
Szent László korában
I. László magyar király (Szent László) a bihari püspökség székhelyét Biharról Nagyváradra költöztette, ezáltal létrehozva a váradi püspökséget, és 1083–1095 között a mai vár területén fényes székesegyházat emelt. Ref, 141. old.
I. László király halála
1095. július 24-én, amikor cseh-morva rokonsága viszályainak rendezése céljából a cseh határra indult, I. László király megbetegedett és a cseh-magyar határ közelében meghalt. Először a somogyvári apátságban temették el, majd 1113-ban, kívánságának megfelelően, holttestét átvitték Nagyváradra és az általa építtetett székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Ref, 148. old.
I. László király szentté avatása
1192. február 2-án III. Béla király kiemeltette régi sírjából és ezüst koporsóba helyeztette I. László király tetemét, a koporsót pedig fényes oszlopzatú, faragványokkal díszített síremlékbe tétette Nagyváradon. Tömegesen vándoroltak a hívők, sőt koronázásuk után legtöbb nemzeti királyunk is elzarándokolt sírjához. Századokon át küldték a bíróságok Váradra azokat, akiknek peres ügyben esküt kellett tenniük, hogy a szent király sírja fölött, ünnepélyes szertartások között tegyék le esküjüket. Királyok és főpapok versenyezve buzgólkodtak László király sírjának és templomának feldíszítésén. Ref, 148-149. old. 1192. június 27-én Lászlót szentté avatták, miután sírjánál számos csoda történt. A kanonizációt Celestine pápa engedélyezte. Ő volt az egyetlen magyar uralkodó, aki egyszerre volt szentet avató (Szent István) és szentté avatott király.
