Élete
II. András király uralkodásának végére az egyházzal folytatott küzdelmei is nyugvópontra jutottak. Miután fiai, Béla és Kálmán Boszniában sikereket értek el az eretnekek ellen, a pápa végül elrendelte az országot sújtó egyházi tilalom feloldását. A megbékélést az is segítette, hogy IX. Gergely pápa 1235. július 1-jén szentté avatta az uralkodó 1231-ben elhunyt lányát, Erzsébetet. Ugyanebben az évben a király másik lányát, Jolántát férjhez adta Jakab aragóniai királyhoz. Ref, 288. old.
A békés éveket azonban az osztrák szomszéd betörése zavarta meg. 1235 nyarán Harcos Frigyes herceg ismételten a Magyar Birodalomra támadt, sőt néhány magyar urat is sikerült fellázítania a korona ellen. Az idős király azonban nem rettent meg: szövetséget kötött a csehekkel, és fiatalos hévvel indult az ellenség megleckéztetésére. A magyar sereg egészen Bécsig üldözte az osztrákokat, végül Frigyes súlyos áldozatok árán kényszerült békét kötni. A hadjárat fáradalmai azonban annyira kimerítették a királyt, hogy nem sokkal a győzelem után, 1235. szeptember 21-én hirtelen meghalt. Ref, 288. old.
II. András már hét királyi címet viselt: Magyarország, Horvátország, Dalmácia, Ráma, Rácország, Halics és Ladomér királyának mondhatta magát, és keresztes hadjáratának köszönhetően néha a jeruzsálemi királynak is nevezték. Ellentmondásos, belső viszályoktól terhes birodalmat hagyott hátra, de uralkodása alatt az ország gazdaságilag mégis fejlődött. A király tudatosan támogatta a gyéren lakott vidékek, így Máramaros, Brassó, Háromszék és Csík betelepítését, valamint a Szörényi bánság megszervezését, amelyet Szörény várából kormányoztak. Halála után harmadik felesége, az ifjú Estei Beatrix királyné várandósan menekült el az országból, és Németországban szülte meg fiát, Istvánt, akinek gyermeke, III. András később az Árpád-ház utolsó királyaként tért vissza a magyar trónra. Ref, 289–292. old.
