Élete
A Vereckei-szoroson való átkelés után először az ott élő gyér szláv népességet igázták le, majd bolgár területeket foglaltak el. A bolgár törzsfők örökös torzsalkodásban éltek egymással, így a magyarok könnyűszerrel a Sajóig, a Zagyváig, a Berettyóig, a Duna-Tisza közére, a Maroshoz, sőt az Al-Dunáig nyomultak előre. Egymás után vívták meg földváraikat, kezdetleges erődítményeiket, és a hagyomány szerint Alpárnál döntő csapást mértek rájuk, így ezt az országrészt egész Orsováig hamar hatalmuk alá vonták. Zolta, Árpád fia később feleségül vette a bihari Mén-Marót, bolgár törzsfő lányát. Ref, 35. old. A magyar hadak eleinte keletről nyugatra vad viharként törtettek előre, és évekig senki sem állhatott ellen szilaj rohamuknak. Csapataik szerte kalandoztak, ellepték nemcsak a közeli tartományokat, hanem a legtávolabbi országokat is. Ref, 38. old.
Árpádot a trónon 907-ben legifjabb fia, Zolta (Zsolt) követte. Ekkor 10-11 éves volt, így eleinte mások uralkodtak a nevében, miközben az Árpád erős kezében összpontosított fejedelmi hatalom szétforgácsolódott, s a gyulák és kendék, a nemzetségfők, az egyes törzsek vezérei nagyobb befolyásra, több önállóságra tettek szert. Főleg a legtávolabb élő törzsek vezérei, az erdélyi és temesközi főnökök bizonyos önállósággal uralkodtak, és mint a későbbi események jelzik, olyan széles jogkört ragadtak magukhoz, amely csaknem függetlenné tette őket a fejedelemtől. Ref, 50-51. old.
Zolta azonban, amint megemberesedett, a hatalmat ismét kezében igyekezett összpontosítani, és a krónikások az ő nevéhez fűzik az államszervezői munkásság elindítását, ő állapította meg véglegesen az új haza határait. Gondoskodott a határok védelméről; a határok mentén erődítményeket emelt és katonai telepeket hozott létre. E határok alapján már Konstantin császár is megjelölte a korabeli Magyarország területét: a frank vagyis német birodalom, Morvaország, az egykori Etelköz között terült el, délen a Duna és a Száva voltak határai, és csak a hegyeken (Kapella) túl kezdődött a bizánci főhatalomhoz tartózó horvátok országa. Ref, 51. old.
Zolta uralkodása idejéről rengeteget írnak a nyugati krónikások. A keleti őrgrófság megszűnése megnyitotta a nyugat kapuit a fürge magyar lovasok előtt, és kisebb-nagyobb rajokban minduntalan megjelentek a legtávolabbi országokban is. Mindenhol leverték az ellenállást, raboltak, égettek kedvük szerint. Különösen a templomok, zárdák és monostorok vonzották őket, mivel ezek voltak ez időszak dús kincsestárai. Bajorországban ez időben terjedt el "A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!" ima. Ref, 43-44. old.
908. augusztus 3-án Türingiában megvertek egy erős német sereget. Ref, 44. old. 909-ben már a sváb földet dúlták, de egy utócsapatukat augusztus 11-én megverték a bajorok. Ref, 44. old.
910-ban újra megjelentek a bajor tartományban. Gyermek Lajos német király közfelkelést hirdetett ellenük. Tekintélyes had gyűlt össze, melyet azonban a magyarok a Lech mezején, Augsburg közelében június 12-én, egy másik hadat az Isar vidékén június 22-én pusztítottak el, és a Rajnán túlra hatoltak. A következő években bár egyik-másik csapatukat megverte az ellenség vagy egyéb miatt veszett el, de egészében uraivá váltak Európa nyugati részeinek, különösen Németországnak, ahol az Elba menti szlávok rendszeresen kalauzolták, élelemmel látták el őket, néha maguk is hozzájuk csatlakoztak. Ref, 44. old.
914-ban Arnulf bajor herczeg, Konrád, az új német király ellensége a magyarok közé menekült, és támadásra bíztatta őket. Berengár olasz király szintén segítségüket kérte. Ref, 44. old.
924-ban megjelentek Olaszországban és felgyújtották Pávia városát. Azután Burgundba, onnan a Pirenei-hegyekig, majd egész az Atlanti-óceánig hatoltak. Délen azonban tömegesen áldozatul estek a forró éghajlatnak, és csak kevesen vergődtek a roppant távolból haza. Egy másik raj a német birodalomba tört be, melynek királya, akkor már I. Henrik, megveretve, kilenc évi békét kért, és állandó évi adót ígért, hogy nagy birodalma egy részét, saját családi birtokát, Szászországot és Türingiát kíméljék. Kilenc évig nem is bántották a magyarok e két tartományt, valamint a bajor területet, melynek hercegével jó viszonyt ápoltak. E kilenc év békét Henrik birodalma megerősítésére használja. Ref, 44-45. old.
926-ban feldúlták a sváb tartományt, és a Rajnán átkelve, apró, 100-200 fős csoportokban Lotaringiába és messze, francia földre kalandoztak. Ref, 44-45. old.
Henrik király nem újította meg a békeszerződést, így a magyarok még 933 elején, télen megindították a támadást. Azt a hibát követték el, hogy bár nem lehettek nagy számban, legfeljebb 8-10 ezer harcos volt együtt, ketté osztották a sereget, így az időközben egyesült és megerősödött német had egymás után megverte őket. Az egyik hadtest Gotha környékén pusztult el. A másikat maga Henrik király verte meg 933. március 15-én, Lipcse vidékén. Ez a vereség nem törte meg a magyarok erejét, a területi viszonyok nem változtak, és a keleti őrgrófságot sem tudta Henrik visszaállítani. Folytatták betöréseiket és a német birodalom különböző országait, az olasz és francia tartományokat és Spanyolország egy részét a következő évtizedben továbbra is pusztították. Ref, 46. old.
934 körül a magyarok már a Balkánt sem kímélték. Behatoltak a bizánci birodalomba, egészen Konstantinápolyig. A monda szerint Botond vezér bárdjával törte be a főváros falának érckapuját. 936-ban a magyar seregek újra megjelentek Konstantinápoly alatt; ekkor a császár öt évre békét kötött velük, amelyet 942-ben megújított. Ref, 46. old.
