Árpád-házi Ilona magyar hercegnő

Géza fejedelem és Sarolt házasságából három lány és egy fiú született. Juditot I. Boleszláv lengyel herceghez adták feleségül 985-ben. Sarolta 1010-ben Abához, az ifjú magyar törzsfőnökhöz, későbbi magyar királyhoz ment feleségül, aki megkeresztelkedésekor a Sámuel nevet vette fel. Ilona pedig Orseolo Ottóhoz, a későbbi velencei herceghez (dózse) ment feleségül 1011-ben. ^{Ref, 66-67. old.}

996-ban István feleségül vette Gizella hercegnőt, II. Henrik bajor herceg lányát, aki III. Ottó német-római császárral rokonságban állt. E házasság az Árpádok családját földrészünk legelőkelőbb uralkodó házai közé emelte, és a magyar állam tekintélyét hirdette. A bajor hercegi család bár közeli rokona volt a császárnak, Henrik herceg, Gizella apja politikai ellenlábasa volt, és nemegyszer fegyvert fogott a császár ellen. Amikor Géza a bajor hercegnőt kérte fia számára hitvesül, jelezte, hogy barátságban szeretne élni a császárral, de nem rá, hanem vetélytársaira akar támaszkodni, és ezzel országa függetlenségét fenn akarja tartani. Mindazonáltal a császár jó szemmel nézte a házasságot, és az ifjú vőlegénynek nászajándékba szent Móric vértanú lándzsáját küldte, mely egyes források szerint tartalmazott egy szeget Krisztus keresztfájáról. Ereklyeképpen fogadta el és őrizte a magyar uralkodó család, de nem használta világi hatalmának jelképéül. ^{Ref, 69-70. old.}

István király gyakran segítette II. Henrik német császárt, Gizella királyné testvérét a lengyelekkel szemben, akik néha betörtek magyar földre és az észak-nyugati részeket egész a Dunáig pusztították. Orseolo Ottó Velencei dózse is sógora volt, akinek felesége, a magyar hercegasszony, egy feltűnő szépség, szívén viselte a két udvar barátságát. István készséggel támogatta sógorát abban, hogy Velence a bizánci főhatalom alatti dalmát tengerparton megvesse a lábát. Mivel az Orseolok II. Henrik császárral is szoros barátságot ápoltak, a XI. század első két évtizedében egy hatalmas hármas, német-olasz-magyar szövetség állt fenn, és gyakorolt befolyást az európai politikára. ^{Ref, 80. old.}

E szoros együttműködésnek II. Henrik német császár halála vetett véget 1024-ben, amely a külpolitikai helyzet gyökeres változását hozta. István megbékélt a lengyelekkel; azonban a német birodalom élére új uralkodói család és új politika lépett, és csakhamar az Orseolok is elvesztették egy időre az uralmat. ^{Ref, 80. old.}