Történelme
Magyarország etnikai sokszínűsége
A XII. század végére a Magyar Birodalom néprajzi térképe rendkívül tarkává vált. A régi magyar családok és a már korábban elmagyarosodott rétegek mellett szinte mindenütt felbukkantak az új jövevények. A latin, német és szláv világ fiai nagy számban éltek a városokban, a monostorok környékén, de gyakran alkottak önálló, zárt falvakat is. A korszak hiteles lenyomatát őrző Váradi Regestrum tanúsága szerint e korszakban olyan változatos családnevek fordultak elő, mint a Besenyő, Cseh, Cserkesz, Bolgár, Horvát, Kazár, Kun, Német, Olasz, Szerecsen vagy a Tatár, sőt az okiratokban már a Zsidó név is megjelent. Ref, 255. old.
Nagyváradnak például már ekkor létezett egy Olaszi városrésze, Szilágysomlyó vidékén rutének (ruszinok) telepedtek le, míg Bihar vármegye területén jelentős volt a keleti származású izmaeliták (muzulmánok) jelenléte. Ezek az izmaelita közösségek nemcsak itt, hanem Szatmár és Szabolcs vármegyékben, különösen a Nyírségben alkottak nagyobb tömböket, de nyomaik fellelhetőek voltak Arad, Baranya, Győr, Fejér és egyéb vármegyékben is. A század végére így egy olyan sokszínű, de politikai egységbe forró nemzet jött létre, amelyben a keletről és nyugatról érkezett népek szerves részévé váltak a magyar államnak. Ref, 255. old.
